Filmkritikai nézeteim.- spoiler? na ne viccelj már... -
Megjegyzés: ennek a kritikának a nyelvezete nem éppen kifinomult, de kiválóan illik a filmhez.
Ugyebár az a nagy probléma a nagyköltségvetésű amerikai filmekkel, hogy mivel borzasztóan sok pénzbe kerülnek, a megtérülés érdekében a stúdió mindig a már bevált elemeket próbálja újból felhasználni, emiatt pedig általában elég unalmasak. Többek között ezért is hívják ezeket műfaji filmeknek, mert a szerzői filmekkel ellentétben - ahol a film elemei mind a rendező egységes látásmódjának a kifejezését szolgálják - úgy készítik el őket, hogy minél jobban megfeleljenek egy zsáner követelményeinek. Nem egy alkotó kézjegyei jellemzik őket, hanem az adott műfaj megszokott módszerei.
Michael Bay azon ritka rendezők közé tartozik, aki úgy készít több százmillió dolláros filmeket, hogy közben mégis jellegzetes marad, filmjeit azonnal fel lehet ismerni. Azonban amíg ez más, hasonló státuszú rendezőknél - pl. Chirstopher Nolan - azt jelenti, hogy lehetőségük nyílik valami egyedit alkotni, amire egy kezdő, egyéni stílusú rendező nem kapna pénzt, addig Bay újra és újra megrendezi ugyanazt a nagyon jellegzetes, de felháborítóan rossz filmet. Karrierje egészen egyedi, mert rajta kívül nem sok embernek van lehetősége már vagy két évtizede egyfolytában ennyi pénzből, ennyire egyedien és ennyire felháborító filmeket készíteni.
Ezt pedig legtökéletesebben a Transformers sorozat jellemzi. A most megjelent A kihalás kora pontosan ugyanolyan igénytelen, mint a korábbiak - megkockáztatom, még rosszabb - ezért igazából teljesen felesleges önmagában jellemezni, viszont kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy áttekintsük mi is a hiba ebben a robotpornó áradatban és egyúttal Michael Bay munkásságában.
Íme hát egy rövid lista, példákkal A kihalás korából arról, hogy Bay mire nem képes, a legnyilvánvalóbbtól a talán kevésbé egyértelműig:
1. Bay nem tud történetet írni. Vagy inkább csak nem akar, mindenesetre ez fájdalmasan szembeszökő. A negyedik Transformers úgy 165 perc, hogy az égvilágon semmi nem történik benne. Van az elején fél óra fájdalmasan unalmas és hiteltelen történet az atom kigyúrt feltalálóról, Mark Wahlbergről és csóró texasi famíliájáról, akiből csak az extrán kurvás lányára fogunk emlékezni. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva rohannak Optimus Fővezér oldalán a csatába, ami különböző helyszíneken még vagy két órán át zajlik megállás nélkül, de igazából a cselekmény semerre sem halad. Van például egy jelenet a közepén egy űrhajón való rohangászásról, ami közel félóra, de ha kivágták volna a filmből, hiánya egy pillanatra sem tűnt volna fel, főleg, hogy a jelenetek egyébként is látszólag véletlenszerűen követik egymást. A vége felé az űrhajó elkezdi egy bazi nagy mágnessel szétcseszni a várost, de úgy, hogy egyetlen nyomorult ellenség sincs alattuk, szereplőink meg, fogyatékosok módjára, csak úgy aláhajtanak, küzdenek majd 20 percet, hogy ne szívja fel őket... és ennek szintén nincs semmi következménye. A narratíva nem csak hogy egy nagy káosz, de olyan mozzanatai is vannak, amelyek egyenesen felháborítóak, de ezekről majd külön, mert igazi Bay-jellegzetességek.
2. Bay nem tud vágni. Filmjeinek egyik nagy jellegzetessége a képi világa, a kamera folyamatosan mozog, főleg alsó fél közeli állásban, balról-jobbra, vagy pedig veszettül remeg, mindezt pedig brutálisan gyors vágással fejeli meg. Emiatt az akciójelenetek bekokainozott gepárd módjára pörögnek és semmit nem látni belőlük, mert a leghosszabb snitt is jó esetben 5 másodperces, még a nyugodt jeleneteknél is. Ez kezdetben ad egy adrenalin löketet a nézőnek, de olyan sokáig tart a szünetmentes akció, hogy a végére már borzasztóan fárasztó nézni. Ráadásul az egymást követő beállítások között még térbeli folytonosság sincs, így még arra is ráun az ember, hogy kitalálja mikor, mi, és hol zajlik.
3. Bay nem tudja, hogy mi az a humor. A viccei olyanok, mint egy serdülő tinédzseré, aki most jött rá, hogy az embereket sztereotípiákba lehet sorolni kulturális és faji hovatartozásuk alapján, így nála a komédia kimerül a rasszista poénokban (korábban néger robotok voltak, most meg szamuráj, aki random bölcsességeket nyomat), meg a szociálisan béna egyének töketlenkedésében (kövér tudós, dadogó fehérházi szóvivő). A legidegesítőbb azonban a Wahlberg meg a lánya pasija közötti feszültség, a papának ugyanis olyan nézetei vannak a randizásról, amit egy 50-es évekbeli keresztény apuka is szégyellne, miközben a csajról lerí, hogy már nagyon régen nem szűz. El sem tudom képzelni, hogy hogyan juthat valakinek eszébe a 21. században még mindig 18-éves-koráig-nem-érhetsz-a-lányomhoz poénokat ismételgetni két és fél órán át.
4. Bay nem tud visszafogottan reklámozni és ez az a pont, ahol már tényleg azt kell hinnem, hogy direkt hergelni akar. Az eddigi filmek sem voltak semmik ezen a téren, de itt például van egy konkrét jelenet, ahol Stanley Tucci szuper közeliben beletolja X zenelejátszó gyártó cég termékét a kamerába és ez hosszabban van kitartva, mint bármelyik snitt a filmben. Még ennél is szánalmasabb, amikor Wahlberg egy karambol utáni monológja közben felkapja Y italmárka piáját és jól meghúzza, de az sem semmi, amikor a képen minden felrobban, csak az előtérben kihelyezett Z divatcég reklámtáblája nem. A mérhetetlen mennyiségű luxusautóról meg ne is beszéljünk.
5. Bay nem tudja, hogy hogyan kell adaptálni. Na ilyen az, amikor valaki telibe szarja az alapanyagot. Nem mintha hatalmas Transformers geek lennék, de azt legalább tudom, hogy a képregények többek között azért érdekesek, mert a sok különböző robotnak mindnek határozott személyisége van (az álcáknak is), amihez illik az a jármű, amivé alakulnak. A filmek közül az első részben ebből még volt valami, de mostanra maradt a bölcs és pacifista Optimus (aki ebben a részben már konkrétan cafatokra lő egy embert), a többi autobot, akik a szánalmas és teljesen felesleges pofázásaikkal húzzák a játékidőt, meg a tucat-álcák, akik csak pusztítanak oszt' jó napot. A legborzasztóbb a dinobotok megjelenése, aki ismeri őket az alapműből, az itt sírva fog hasadni, személyiségük és nevük nincs, agyatlan dögök, akiket Optimusz jól betör, azt mennek zúzni. A karakterdizájn pedig továbbra is förtelmes, a robotok jó részletesen vannak kidolgozva, de ettől nem jellegzetesek, hanem totál felismerhetetlenek lesznek (még jó, hogy legalább a színük különbözik), a gyors vágás és kameramozgás miatt pedig néha még a testrészeiket is nehéz azonosítani. Arról nem is beszélve, hogy azt, hogy melyik mivé alakul át, nem a praktikusság határozza meg, hanem hogy melyik autógyártó mennyit fizetett (a fekete Lamborghini álcánál majdnem sírva fakadtam).
6. Bay nem tudja nem az arcunkba vágni militarista-patrióta értékrendjét. A kihalás korában ez, meglepő módon, nem annyira feltűnő, de egyébként nagyon komoly modernhadviselés-fétise van. Azért ide is becsúszott pár jelenet, amiben kommandósok akcióznak teljesen feleslegesen, de alaposan kidolgozva. Jellemző filmjeire, hogy valami oknál fogva megjelennek a katonák, akiknek a felvonulását rekord sebességűre vágott montázsokban ábrázolja (gyors parancsok üvöltése, közeli képeken kibiztosított fegyverek, rádiózó utasítástovábbítás, harci gépek indítása, egy-két bajtársi poén, feszes zene, amire lehet masírozni, stb.). Eközben ráadásul úgy állítja be az USA-t, mint az egyetlen épkézláb nemzetet (a filmbeli kínaiak csupán vicces sztereotípiák), amerikai zászló mindenhol, amerikai hősök amerikai értékek szerint cselekednek amerikai non-szensz dolgokat (azért küzdök az autobotokkal, mert szabadág FTW), a gonoszok motivációja pedig az amerikai rendszer félreértelmezése (itt például a gonosz CIA arc nem érti, hogy miért nem kap egy halom pénzt a sok évnyi hazafias robotirtásért...). Baynek van tehát egy jellegzetes látásmódja, ami maradéktalanul átjön, csak az sajnos bűn primitív és ostoba.
7. Bay nem tudja hogyan kell menőnek vagy meghatónak lenni, pedig úgy próbálkozik, hogy majd beszarik. Évek óta ugyanazokat a lassított felvételeket, drámai tulajdonnév-kiabálásokat (Optimus! Tess! apa! random-szépfiúnak-szánt-senki-akinek-nem-emlékszem-a-nevére!), naplementés csókjeleneteket és meghatónak szánt zenéket használja. A kihalás koránál az utolsó akciójelenetbe mindent beleadott, amitől erőltetettek a filmjei: két CGI robot henteli egymást, miközben emberi szereplőink lassított felvételen könnyeznek és kiabálnak, majd smárolnak a pofájukba világító napfényben és ezt egyetlen hosszú, borzasztóan nyálas férfihang nyávogása köti össze. Ha minél tömörebben jellemeznem kéne Bay stílusát, akkor biztos ezt a jelenetet használnám fel. Nem az a baj rendezői módszereivel, hogy ne lennének hatásosak, hanem hogy hányingert keltően túlhasználja őket anélkül, hogy a jeleneteinek lenne egy épkézláb koncepciója. Olyan ebből a szempontból, mint egy kisgyerek: ami tetszik neki, azt mindent felhalmoz egy helyre, csak aztán baszik rendet rakni.
Sorolhatnám még a végtelenségig, hogy mi a baj a filmmel (minden jelenetről lehetne egy külön ezt-így-ne-csináld tanulmányt írni), de a lényeg azt hiszem átjött: Michael Bay filmjei és A kihalás kora nem (csak) azért rosszak, mert tucat filmek, hanem mert a megszokott hibákra még rájönnek Bay stílusának jellemző gusztustalanságai. Van elég karakteres rendező ahhoz, hogy jó filmet is készíthetne (a Pain and Gain-ről még mindig nem tudom eldönteni, hogy tényleg ilyen cinikusra szánta, vagy a történet és a rendezésének véletlen összejátszása miatt lett a film ennyire önkritikus), de pont emiatt van egy olyan gyanúm, hogy tudatosan csinál rossz filmeket vagy legalábbis direkt nem próbálkozik. Ez pedig a kortárs filmgyártás igazi kritikája: minek próbálkozzon valaki, ha a szart is megnézik?
Röviden: ugyanolyan, mint a többi Transformers film - jellegzetesen szar.
- Nagy Péter -
