Ezt előbb olvasd el - lehetőleg.

- lespoilerezve, nem mintha ez bármit is számítana -

A 47 ronin a filmkészítés azon klasszikus esete, amikor egy film se nem elég jó, se nem elég rossz ahhoz, hogy ne legyen végtelenül unalmas. A Need for Speed legalább gyalázatosan gyenge, így többé-kevésbé leköt, de miről szól a 47 ronin? A film a klasszikus japán történet feldolgozása, miszerint negyvenhét szamuráj bosszút áll gazdája haláláért, majd, mivel ezen tettükkel megszegik a bushido szigorú becsületkódexét, szeppukut hajtanak végre (tehát öngyilkosok lesznek). Az események tanulsága a bushido kegyetlenségbe hajló szigorúsága és a becsüet fontossága hivatott lenni, ezt a film narártora, meg a szereplők is jól a néző szájába rágják.

A gond csak az, hogy ezt a film hangulata és cselekménye a legcsekélyebb mértékben sem érezteti. Persze, a események nagy vonalakban változatlanok, még a szeppuku is megmaradt a végén. A gond csak az, hogy ez a film Nyugatra készült: a roninok motivációja meglehetősen idegen az amerikai és európai kultúra számára és a 47 ronin kísérletet sem tesz arra, hogy ezt megértesse nézőivel. Pontosabban felületesen és rosszul próbálkozik. Attól, hogy a színészek japánok, és hogy audiovizuálisan súlykolják a keleti motívumokat, a laikus nyugati nézőnek halvány fogalma sem lesz arról, hogy mi a fenéért örülnek annyira szereplőink annak, hogy hasba szúrhatják magukat.

Ahogy a fentiekből sejteni lehet, megint a forgatókönyvnek vannak komoly hiányosságai. Először is, ez a film miért fantasy? A fantasztikus elemeknek semmi hatása nincs a cselekményre, a boszorkányt például egyszerűen be lehetett volna helyettesíteni egy méregkeverővel. A mitikus teremtmények itt kizárólag a hatásvadász CGI effektek alapjául szolgálnak. Másodszor, miért szerepel ebben a filmben Keanu Reeves? Eltekintve attól, hogy továbbra is pocsék színész, nagyon zavaró, ahogy jelenlétével kilóg az egyébként teljesen japán szereplőgárdából. A magyarázat elég kínos, az ő karaktere adja azt a motivációt, amivel a néző könnyen azonosulhat, vagyis azzal, hogy meg akarja menteni a halott ura lányát.

Ez itt a film legnagyobb problémája: két párhuzamos cselekmény halad egymás mellett, amelyeket csak a véletlen tart össze. Egyrészt a roninok meg akarják bosszulni urukat, másrészt Reeves karaktere teper a csajáért, de a kettőnek semmi köze sincs egymáshoz, csak az bosszú tárgya, meg a túszul ejtett hercegnő, mi adj Isten, pont egy helyen vannak. Keanu-t eleve utálják a roninok, mert félvér (na szerintetek ez mennyire hihető?), őt meg az ura halála egy kicsit sem hatja meg. Ez a ketősség a film szánalmas próbálkozása arra, hogy eladjon egy japán történetet egy másik, már jól bejáratott cselekmény segítségével úgy, hogy az előbbit meg sem próbálja érteni. Ezért annyira unalmas, mert a két cselekmény úgy zajlik le egymás mellett, hogy a közel két órás játékidő alatt egyik sem képes súlyt adni az eseményeknek.

Erről a filmről a Tom Cruise-os Az utolsó szamuráj (2003) jut eszembe, az is egy amerikai karakter szemén keresztül, japán színészekkel és helyszínekkel próbált egy másik kultúráról beszélni és ez egyiknek sem sikerült. Fontos megérteni, hogy a látszat ellenére ezek a filmek nem egy egzotikus kutltúráról szolnak, hanem arról, hogy mit gondolnak róluk az amerikaiak. A kettő között hatalmas különbség van.

Röviden: a klasszikus japán történet teljesen felesleges és végtelenül unalmas feldolgozása.

-Otherself-