A Mentőexpedíció egy rendkívül szorosan, pontosan és jól átgondoltam elkészített film, aminek három, egymással összefüggő oka van.

1. A filmnek egyetlen felesleges jelenete sincs

    Igen látványos teljesítmény, hogy egy 141 perces mozinak minden egyes jelenete előrébb viszi a cselekményt. A történet lényege, hogy Mark Watney hogyan marad életben hónapokig egyedül a Marson és semmi nem fért bele, ami nem erről szólna. A túlélős filmek nagy problémája, hogy nem mindig történik elég minden ahhoz, hogy kitöltse a játékidőt, ezért sok hangulatleíró, lassú jelenetet raknak beléjük, ami önmagában nem lenne gond, de általában elrontják őket. A Mentőexpedícióban a hangulatot a puszta tények teremtik meg, ez pedig az alapul szolgáló könyvnek köszönhető, amely ilyen gazdag részleteséggel végiggondolt mindent, ami egy ilyen szituációban felmerülhet. Oxigén, étel, víz, fűtés hiány, minden megvan magyarázva. Ez leírva nem tűnik izgalmasnak, de pont ezen segít a második pont.

2. Még egy laikus is elhiszi, hogy mindez megtörténhet

  Én sem értek az űrutazáshoz, de elhiszem amit látok. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy mindent megmagyaráznak és egyszerre meg is mutatnak, nem csak úgy azt mondják, hogy lehet a Marson növényt termeszteni, aztán semmi gond, hanem le van vezetve, meg van mutatva és hangsúlyozzák, hogy mindez mennyire nehéz ugyanakkor. Másrészt a film nem messzi jövőbeli technológiát alkalmaz, hanem a manapság is használt eszközöket veti be. Vagy legalábbis velem ezt hitette el, de nem egy helyen láttam okfejtéseket arról, hogy a film technikája meglehetősen közel áll a valósághoz. Emiatt a nagyon hajmeresztő jelenetek is hihetőek, mert habár a megtörténésükre az esély elenyészően kicsi, azért mégsem lehetetlen.

3. Összehozza azt a filmtörténetileg is ritka bravúrt, amikor egy történet egyszerre nagyon drámai és hisztérikusan vicces

  Ha valaki azt mondja nekem a film megtekintése előtt, hogy a Mentőexpedíció vicces film, biztos, hogy képen röhögöm. Az egészben az a zseniális, hogy pont a drámaisága miatt vicces. Az egész helyzet egyszerre totálisan abszurd és mégis hihető, erre pedig nem is lehetne a hisztérikus poénok helyett mással reagálni. Watney irónikus megjegyzései tökéletesen el vannak találva és nélkülük valószínűleg meg is őrült volna. Néha egy kicsit túlsúlyba kerül a cinizmus, de ez inkább azért van, mert teljesen elkeseredős, fájdalmas jelenet nincs a filmben. 

Ridley Scott egy kiemelkedően jól eltalált filmet rendezett, habár szerintem nem győzhet hálálkodni a könyv írójának, ami pont a Prometheus forrdítottjává teszi a filmet, amelynek viszont nagyon rossz volt a forgatókönyve. Ha ezek szerint mégis csak ennyi kell Scottnak az alkotáshoz, akkor remélem sorban állnak az ajtajánál a tehetséges írók.

- Nagy Péter -