Ezt előbb olvasd el - lehetőleg.
enyhén spoileres, a vége poént nem lövöm le, csak jellemzem, plusz jelenet leírás
Ilyen az, amikor tökéletesen eltalálják egy film címét. Bruce Robertson (James McAvoy) skót rendőrnyomozó, aki kollégáival a hamarosan várható előléptetésért versengenek. Bruce módszerei nem éppen visszafogottak, mindenkin gondolkodás nélkül átgázol, módszeresen lejáratja versenytársait úgy, hogy közben egy tucat életet tesz tönkre. Mindeközben egyfolytában vedel, kokózik, akit csak tud megkefél és igyekszik irgalmatlanul menőnek tűnni.
A film nagyon erősen nyit, Bruce tabukat nem ismerő pofátlansága, McAvoy ijesztően hiteles játékával azonnal leszögez. Mindig is sejtettem, hogy McAvoy-ban van potenciál, de ebben a szerepben annyira karakteres és gazdag amit előad, hogy nem is értem mi a francért maradt el az Oscar jelölése (ja persze, mert a film angol, én kérek elnézést). A film első pár percében még olyan embernek tűnik, aki nem éppen megnyerő stílusa ellenére is hatékony rendőr, ám hamar kiderül, hogy nem csak a magáról kialakított kép, de a munkabeli teljesítménye is hazugság. Hamar leesik, hogy tökéletes felesége és lánya igazából elhagyták, a rábízott ügyekkel egyáltalán nem foglalkozik, ráadásul meglehetősen komoly pszichés problémákkal küzd.
A Filth egyik legnagyobb erőssége, ahogy ez a valószínűleg mindenki számára ismerős, hazugságokkal és gerinctelenséggel fenntartott image fokozatosan és természetesen összeomlik. Azért találó a film címe, mert a főszereplőt tényleg csak a mocsok tartja össze. Olyan az egész ember, mintha sár tapasztaná össze, ez pedig történetileg és képileg is erősen kifejezésre jut. Egyrészt Bruce képtelen mit kezdeni az olyan tiszta dolgokkal, mint az asszony hálája, akinek megpróbálta megmenteni a férjét, az egyetlen barátjának nevezett ember közeledése, vagy a látszólag egyetlen épp eszű kollégájának (Imogen Poots) a törődése. Másrészt képileg a film nagyon stilizált (Guy Ritchie enyhén finomított képi világát hozza), a hallucinációs jeleneteket rossz érzés nézni, a valóságban meg csöcsök, pöcsök, nyál, vér, izzadtság és mocsok minden mennyiségben.
Ami viszont abszolút megkoronázza a filmet, hogy minden stilizáltsága és elsőre viccesnek ható jelenetei ellenére mennyire hiteles és logikus marad. Ez McAvoy játéka mellett a forgatókönyvnek köszönhető. Van például egy jelenet, amiben Imogen Poots karaktere szembesíti Bruce-t valódi, romlott énjével, ami alatt pusztán a színészek játéka és a dialógus sorai elérik azt, hogy a két karakter négy és fél perc alatt, teljes hiteleséggel váltakozva előadják a zaklatott, fölényes, pánikba esett, ijedt, őszinte, hazug, dühös, aggódó, cinikus, megértő és flörtölő emberi állapotokat. Nem, nem hagytam ki semmit, háromszor visszanéztem.
Az egyetlen említésre méltó negatívum talán a végső csavar amely, habár McAvoy karakterét nem hitelteleníti el, hozzá sem tesz sokat, ezért nem igazán értettem, hogy mért próbálták ilyen hatásosan előadni. Ez azonban nem befolyásolja a film minőségét.
Röviden: A Filth egy veszettül szórakoztató karakterdráma, amely egyszerre tragikus és komikus, de leginkább ijesztően hihető és mocskos.
-otherself-
