Ezt előbb olvasd el - lehetőleg.
Videojátékról készült filmek kapcsán gyakran felmerül a kérdés, hogy általában ezek a filmek miért nem jók? Erre elég egyszerű a válasz, csak ezt nem szokták felismerni: a videojátékok története nem jó, többnyire filmek által már elhasznált kliséket használnak. Elfelejtjük azt az egyszerű tényt, hogy a játékok nem azért ragadják el az embert, mert érdekes vagy eredeti dolgok történnek bennük, hanem mert részesei lehetünk olyan eseményeknek, amelyeket korábban csak kívülről szemléltünk. Ez ad súlyt az ábrázolt világnak. Pont ezért nincs is rá nagy szükség, hogy egy játék olyan szinten kidolgozza a törtnetét, mint egy (jobb) film vagy egy (jobb) regény, csak aztán a videojáték adaptációknál felháborodik a rajongó, hogy miért nem hat ugyanúgy a nagyvásznon, mint a monitoron. Anno például nem tudom mit vártunk a Tomb Raider filmtől, mert azoknak a játékoknak éppen, hogy csak van története, az is azt sugallja, hogy Lara Croft egy adrenalin függő pszichopata, aki az élvezetért még ölni is képes.
Azonban mindezzel nem lenne probléma, ha az ilyen filmekhez épkézláb forgatókönyvet írnának, ami visszaadja a játék által ábrázolt világ hangulatát. Ezt szerintem két dolog akadályozza meg, egyrészt nincs túl sok olyan játék, ami komolyan megihletne egy írót, másrészt erre nincs is szükség, mert a játékfanatikusok egy része úgyis megnézi a filmet. A filmjog üzlet kezd röhejes méreteket ölteni Hollywoodban, ennek legkirívóbb példája pedig a Need for Speed, amihez az Electronic Arts gyakorlatilag eladott három szót. De most komolyan. Mi van a Need for Speed brand-ben a címén kívül, ami a például a Fast and Furious sorozatban nincs? Ez egy sima bosszúfilm szexi verdákkal és csajjal, plusz tesókkal meg poénokkal. Ha nem az lenne a címe, hogy Need for Speed, akkor eszünkbe se jutna a játéksorozat. De persze nyilvánvaló a dolog, Need for Speed license plusz Aaron Paul plusz kocsik egyenlő pénz, nem történt itt semmi új vagy meglepő.
A film pedig olyan, mintha beleszartak volna egy kalapba, amire ráírták, hogy Need for Speed ™. Ezt nem lehet szebben mondani. Az hagyján, hogy a történet egészét öt perc alatt ki lehet találni, de még a sablon is rosszul van előadva. A fő gonosz teljesen hiteltelen és szinte már komikus, Aaron Paul hozza a Breaking Bad-es világfájdalmát – ami itt az események súlytalansága miatt ripacskodásnak hat - meg bénán menőzik, a tesók fájdalmasan erőlködnek, hogy viccesek legyenek, még az autós felvételek sem túl izgalmasak és mindez indokolatlanul hosszú, tele felesleges jelenetekkel. A film egyetlen pozitívuma a szexi Mustang, meg a még szexibb Imogen Poots, de a filmet egyik élvezetéhez sem szükséges megtekinteni. Talán ha nem szinkronizálták volna le Aaron Pault, nem aludtam volna el a vége felé.
Röviden: unalmas, és még csak nem olyan is látványos verdapornó menő kocsikkal és csajjal. Ne adj ki érte pénzt, ha nem akarsz agyhalált elszenvedni.
-Otherself-
